A mai képünk egy történet, szép, mert igaz és még szebb (vagy legalábbis nekem szebbnek tűnik), mert saját történet és a teraszomon fotóztam.

A kép tegnap készült. Az előzmények több évre nyúlnak már vissza. május környékén menetrendszerint megérkezik hozzánk a teraszra egy galamb és általában 2 tojást rak. A későbbiekben pedig kotlik. Persze az is lehet, hogy mindig az itt született galambok jönnek vissza, nem ismerem a galambok biológiáját:-)

A tojásokhoz persze nem lehet hozzányúlni, ezt egyszer kislányom, amikor még nagyon pici volt, megtette, kézbe vette és onnantól kezdve a galamb nem ért többet ahhoz a tojáshoz.

Eleinte ahogy kinyitottuk a teraszajtót, azonnal felrebbent és elrepült. Aztán már nem repült el, kotlott tovább, amikor én mentem ki a teraszra. Ha bárki más, azonnal felrebbent mint régen, átrepült a szemben lévő ház tornácára és onnan követte az eseményeket. Idén a kis galambok kibújása után visszajött és újabb 2 tojást rakott (gondolom, ő lehetett..:-). A kisgalambok már megszülettek és növekedésnek indultak, egy reggel azonban halva találtam őket a teraszon, ez a látvány fogadott...

A történetnek azonban nincs vége. Ma reggel látom, hogy a galamb nem csak a kicsiket "gyászolva" üldögélt, hanem egy új tojást rakott. Hát ennyi volna a történet:-) 

Jó hétvégét mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.