Lee Jeffries éveken át kószált London, Párizs, Róma, Miami, New York és Las Vegas utcáink, kapcsolatokat keresve. Ez lehet az, ami az ő képeit megkülönbözteti a sokszor már elcsépeltté vált "homeless" felvételektől. Mert valljuk be, a fedél nélküliek nyomorúságát fotózni szinte divat lett. 

Félig üres borosüveg a mocsokban, rajta kutya-macska, mellette asszony, kézfogás. Beállítás monochrome, egy ezres a fotóért, esetleg még egy doboz cigi, fél órányi lelkiismeretfurdalás (ami aztán a számítógép képernyője előtt szépen elpárolog). 

Jeffries csak a szemekre fókuszált Frank Rosenzweig elméletét követve: a szem a lélek tükre, a lélek pedig az isteni fény, amely mindannyiunkban jelen van. A homeless szem, amit a legtöbb (le)fizetett fotón nem látunk, mert ők azt még talán a lélekmelegítő alkoholért sem adják. Ahhoz kapcsolatot kell teremteni velük. Lássuk, hogy sikerült Lee Jeffries-nek (a kiállítás egyébként most indul világhódító útjára, az első állomás Róma, ahol a traszteverei múzeumban október 18-án lesz a megnyitó és január 14-ig lesznek megtekinthetőek a felvételek). 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.