David Chambon nemcsak a természet szerelmese, hanem rendkívül türelmes is. A francia amatőr fotográfus a hajnali harmatcseppektől áztatott rovarokról készített felvételei olyan hatást keltenek, mintha azok egyenesen Swarowski kristályokkal lennének fedve. Chambon 10 évet áldozott a természetfotózásnak, azon belül is a rovarok megörökítése lett a szenvedélye. Meg is látszik, íme egy rövid összeállítás a "kristálybogarakból":  

Mondd, mit dolgozol, megmondom, ki vagy... Hogy mennyire örülnének a jelen fotósorozat szereplői, ha ezen megállapítás szerint jellemeznénk őket, örök kérdés marad...:-) 

Nancy Rica Schiff 1989-ben indította el Odd Jobs című projektjét, amelyben furcsa foglalkozásokat mutat be, gyakran megmosolyogtató képekben. A humorérzékkel is bőven megáldott new york-i fotográfus hölgy azonban a 2002-es nagy sikerű megjelenést követően sem ült a babérjain, 2006-ra ugyanis megjelent a második rész, Odder Jobs címen.  

Nézzünk csak egy rövid összeállítást a legérdekesebb felvételekből! :-) 

Hónalszagbíráló: ez a szimpatikus foglalkozás a dezodorok fejlesztőinél szükséges:-)

Kutyatáp-kóstoló: magáért beszél, valakinek ezt is el kell végeznie:-)

Hydrocolon-terapiás asszisztens: valószínű, hogy nem ez ennek az igen tisztességes munkának az elnevezése, de tény, hogy van, aki ezt végzi napi sok-sok órában...

Férfi alsónemű-designer: mert a jó minőségű alsónemű megalkotásához nem csupán a pihepuha pamut-kasmír szükséges, de hibátlan szabás is...

A késdobáló asszisztense: azért nem egyből "élesben" kezdik a legnagyobbak sem..:-)

Tampon-tesztelő: no comment:-)

Melltartó-designer: míg a férfi alsókat nők tervezik, a női melltarókat férfiak. Hát nem furcsa...? :-)

Óvszer-teszter: reméljük, a hölgy élesben is ilyen ügyes... :-)

És végezetül van, aki a Rushmore szobrain tölti a repedéseket :-)

A mai cikkünk apropója a 2013-as esztendő egyik legextravagánsabbjának titulált kiállítása, a   NO SECONDS, Comfort Food and Photography. 

A fotós az új-zélandi  Henry Hargreaves,a kiállítás pedig szeptember 7. óta látogatható Velencében az Őrület Múzeumában (tényleg így hívják, Museo della Follia). A No Seconds felvételei ezalkalommal kerülnek először bemutatásra az Egyesült Államok határain kívül.

Hargreaves texasi börtönökben járt, hogy megörökítse a halálraítéltek utolsó vacsoráját és megmutassa, mit rendelnek a fogvatartottak az "utolsó kívánság" jogán.

Victor Feguer, 28 év, gyilkosság és gyermekrablás, halálos injekcióval történő kivégzés. Egy szem olíva, magostul..

John Wayne Gacy, 52 év, erőszak és 33 rendbeli gyilkosság, halálos injekció általi kivégzés. 12 db Kentucky Fried Chicken sült garnéla, sült krumpli, eper. Amikor éppen nem gyilkolt, bohócként dolgozott.

Allen Lee "Pici" Davis, 54 év, rablásért és 3 rendbeli gyilkosságért lett elítélve villamosszékben végezték ki. Homárt, sült krumplit, rántott garnélarákot, rántott kagylót kért fokhagymás piritóssal és sörrel. 

Ted Bundy, 43 év, erőszak, nekrofília, legalább 35 rendbeli gyilkosság és a börtönből való szökés volt a számláján, elektromosszékben végezte. Nem élt az utolsó kívánság jogával, így a hagyományos kivégzések előtti menüt kapta: steak, tojás, pirítós, tej, narancslé

A 168-szoros gyilkosságért elítélt Timothy McVeigh 1/2 kiló mentás csokifagyit rendelt. 

Ricky Ray Rector vacsorája, két rendbeli gyilkosságért ítélték el. Az édességet nem fogyasztotta el, mondván, meghagyja későbbre.....

Stephen Anderson, sajtos pirítós, túró, kukorica, őszibarackos pite, csokifagyi

A témát egyébként már egy kanadai képzőművész hölgy, Kate McDonald is feldolgozta, olajfestményen. 

Gonzalo Orquin fotóművész homoszexuális párokat kapott lencsevégre csókolózás közben. A performance nem is kapott volna akkora publicitást, ha a helyszín nem Róma, azon belül is a legnagyobb római katolikus templomok lettek volna. 

A felvételek kiállításának színhelye a római Opera Galéria lett volna, ha a Vatikán nem lép közbe és takarja le a felvételeket, így:  

A tiltás következményeként számos europai szervezet jelentkezett, hogy otthont adna a kiállításnak.

A cenzúrált felvételek pedig többek között ezek voltak:

2014. január végéig Udinében a Villa Manin ad helyet a Robert Capa retrospektív kiállításnak, amely a sajtófotózás megteremtőjének tartott magyar származású Capa (eredeti nevén Friedmann Endre) születésének 100. évfordulójának alkalmából került megrendezésre. Az Európában egyedülálló kiállítás magában foglalja majd Capa teljes munkásságát, a párizsi évektől kezdve a második világháborún át 1954-ben bekövetkezett haláláig. 

A kiállítás, amely a párizsi Magnum valamint a new york-i International Center of Photography közreműködésével került megrendezésre, betekintést nyújt nemcsak Robert Capa haditudósítói munkásságába, hanem a mozi világában való kalandozásába is, ahol olyan nevekkel dolgozhatott együtt, mint Alfred Hitchcock vagy Luis Bunuel. Hitchcock 1946-ban kérte fel a Notorious című film fotózására, itt ismerkedett meg Ingrid Bergmannal is, amely kapcsolatnak aztán hosszan tartó románc lett a vége.

Robert Capa halála előtti utolsó felvétele az indokínai függetlenségi háborúban. Pár perccel a felvétel készítése után taposóaknára lépett és azonnal meghalt.

Lee Jeffries éveken át kószált London, Párizs, Róma, Miami, New York és Las Vegas utcáink, kapcsolatokat keresve. Ez lehet az, ami az ő képeit megkülönbözteti a sokszor már elcsépeltté vált "homeless" felvételektől. Mert valljuk be, a fedél nélküliek nyomorúságát fotózni szinte divat lett. 

Félig üres borosüveg a mocsokban, rajta kutya-macska, mellette asszony, kézfogás. Beállítás monochrome, egy ezres a fotóért, esetleg még egy doboz cigi, fél órányi lelkiismeretfurdalás (ami aztán a számítógép képernyője előtt szépen elpárolog). 

Jeffries csak a szemekre fókuszált Frank Rosenzweig elméletét követve: a szem a lélek tükre, a lélek pedig az isteni fény, amely mindannyiunkban jelen van. A homeless szem, amit a legtöbb (le)fizetett fotón nem látunk, mert ők azt még talán a lélekmelegítő alkoholért sem adják. Ahhoz kapcsolatot kell teremteni velük. Lássuk, hogy sikerült Lee Jeffries-nek (a kiállítás egyébként most indul világhódító útjára, az első állomás Róma, ahol a traszteverei múzeumban október 18-án lesz a megnyitó és január 14-ig lesznek megtekinthetőek a felvételek). 

Evan Baden Szaúd-Arábiában született 1985-ben, ma pedig Minnesotában él és dolgozik. A kortárs fotogrűfia nagy ígérete, bár a "művészieskedés" helyett felvételeivel inkább a figyelemfelkeltés a célja. 

A 2007 és 2008 folyamán készített The Illuminates című fotósorozata a fiatalok "technológia-függőségére" hívta fel a figyelmet. Mind mind éjszakai felvételek, a gyerekek-fiatalok villanyoltás után sem teszik magukat "offline".

Ennél is nagyobb visszhangot keltett a két évvel később bemutatott Technically Intimate című sorozata. Ebben Baden social networkön (főleg a Facebook volt a forrás) tinilányok által publikált fotókat vett alapul, majd reprodukálta a körülményeket stúdióban. A téma és a körülmények ugyanazok maradtak, a beállítás viszont a külső szemszögéből mutatja be a szereplők kiszolgáltatottságát és maguknak az egyes helyzeteknek az abszurd voltát. 

Nicole, 2009, Technically Intimate

Emily, 2010, Technically Intimate

Éjszaka a Nintendo előtt, The Illuminates

IPod, The Illuminates

A Virtual Identities kiállítás

Technically Intimate

Technically Intimate

A "könnyű" kategóriából választottunk Nektek mára 10 olyan felvételt, amit egész biztosan többször is visszanéztek majd. 

Jó szórakozást!

Egyelőre  nem foglalkozunk tehetségkutatással, Halász Szabó Hajnal felvételein azonban megakadt a szemünk, főleg, mivel a nevére "guglizás"  semmilyen eredményt nem hozott (vagy csak mi nem "guglizunk" túl eredményesen). 

Következő lépésként úgy döntöttünk, felvesszük a kapcsolatot Hajnallal, aki elmondta, hogy 2006 óta fotózik, kedvenc témái pedig a gyerek -és a szociofotók. Ezekből válogattunk néhányat.

Köszönjük, Hajni!

Hátra van még a 37 év képekben sorozatunk befejező része, a mai napot azonban az emlékezésnek szenteljük. A téma mi is lehetne más, mint 2001. szeptember 11. A helyszín New York. A felvételsorozat a Time magazin gyűjteményáből való.

Az eltűntek fala előtt